Nagy kő esett le a szívemről, mikor kiderült, hogy földijeim szakítanak a 70-80as évek búra alá rejtett, lehalkított minőségével és egy másik stúdióban veszik fel harmadik lemezüket. Innentől már tudtam, hogy nagy csalódás nem érhet (noha még mindig várok egy pánszexuális csillámfaszlámáról szóló dalt tőlük...), és bizony a korong hallgatása során arra jöttem rá, hogy ha ez lesz a banda nullás mérföldköve, akkor bizony van még előttük bőven jövő és bejárni való út.
De lássuk is egyenként a számokat, hogy mik voltak a benyomásaim róluk:
Lélekmegrontó: Jópofa intró - valami régen hallott kedvenctől lehet ismerős - a darálás igen ügyesen indul be. Ki hitte volna, hogy az új, sokkal tökösebb Vesztegzár hangzást épp egy pedofilról szóló szám fogja nyitni... De semmi baj gyerekek, legalább a banda felnőtt végre hangzásban.
Árnyjáték: Hökinek kifejezetten jól áll ebben a számban a mély hörgés és a magas kiabálás váltakozása, ami ezzel a ragaszkodó, sötét darálással igen könnyen éri el, hogy ezt a számot élőben is hallani akarjam.
Káosz: A cím nem hazudtolja meg a zene összetételét: kell egy kis idő, amíg az ember hozzászokik a riffek ide-oda ugrálásához. Viszont ezt nem rónám fel hibának, sőt, inkább örülök, hogy a banda újra és újra kikacsint a szigorúan thrash-es vonulatok mögül. Noha a szólónál visszatérünk egy klasszikus ütlegelésre, ami kissé idegennek hat, de színesítésnek nem rossz.
Balsors Bolondjai: Ellentmondást nem tűrve nyit a dal, ami biztonsági játékként tér vissza a gyökerekhez, noha a bridge rész üdítően modern tálalást ad a szólónak. Desszertnek pedig hallhatunk némi magasabb húrokat is, ami nem engedi, hogy ellaposodjon a zene.
Vaksötét: Régi ismerősként üdvözöltem ezt a számot, amit első demóként hallottam anno és kaptam használati jogot rá egy könyvem traileréhez. Így masterelve határozottan keményebb és jobb, noha meglepő számomra a szöveg témája ehhez a dalhoz, de ez legyen az én bajom. A refrénnél Höki hangja valami egészen újat nyújt, amiből szívesen hallanék még többet a későbbiekben, amikor épp nem a pokolból hörög elő.
Sarokba Szorítva: Juj, itt mintha külön szólna a hangszeres és vokálos sáv. Elég furcsa az összhatás, de szerencsére a refrénre már helyreáll a rend és élvezhetővé válik a fémes pörgetés. Azt pedig mindig szeretjük. Pláne, ha néha kapunk egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy felnézzünk a headbangelésből, ami itt adva van. Én is adom!
Emlékszilánkok: Visszatérünk egy technikásabb riffekkel operáló számhoz, ahol igazából semmit nem tudnék kiemelni. Nem azért, mert nem jó, hanem mert ez már teljes egészében egy Vesztegzár 2.0
A Háború Pokla: Instant bólogatás metálvillák röptetésével. Átkapcsolunk egy magasabb fokozatba, majd a refrén úgy meglepett, hogy hirtelen azt sem tudtam, kit hallgatok! Pöpecül összerakott matéria; srácok, szerintem ez az utatok, az ilyen stílusú számok! Még!
Ezt Érdemled!: Ez a szám egy pofozógép, amit az elpattintott húrok, felszisszentett sörök és a felszínre törő agresszíók hajtanak. Kissé olyan, mint a Káosz című tétel, nem a konvencionális keretek között fut a vokál és a zene, de ha az ember egy visszataps utáni "nabazdmeg" számot akar, akkor ez egy jó választás lehet.
Árnyjáték: Hökinek kifejezetten jól áll ebben a számban a mély hörgés és a magas kiabálás váltakozása, ami ezzel a ragaszkodó, sötét darálással igen könnyen éri el, hogy ezt a számot élőben is hallani akarjam.
Káosz: A cím nem hazudtolja meg a zene összetételét: kell egy kis idő, amíg az ember hozzászokik a riffek ide-oda ugrálásához. Viszont ezt nem rónám fel hibának, sőt, inkább örülök, hogy a banda újra és újra kikacsint a szigorúan thrash-es vonulatok mögül. Noha a szólónál visszatérünk egy klasszikus ütlegelésre, ami kissé idegennek hat, de színesítésnek nem rossz.
Balsors Bolondjai: Ellentmondást nem tűrve nyit a dal, ami biztonsági játékként tér vissza a gyökerekhez, noha a bridge rész üdítően modern tálalást ad a szólónak. Desszertnek pedig hallhatunk némi magasabb húrokat is, ami nem engedi, hogy ellaposodjon a zene.
Vaksötét: Régi ismerősként üdvözöltem ezt a számot, amit első demóként hallottam anno és kaptam használati jogot rá egy könyvem traileréhez. Így masterelve határozottan keményebb és jobb, noha meglepő számomra a szöveg témája ehhez a dalhoz, de ez legyen az én bajom. A refrénnél Höki hangja valami egészen újat nyújt, amiből szívesen hallanék még többet a későbbiekben, amikor épp nem a pokolból hörög elő.
Sarokba Szorítva: Juj, itt mintha külön szólna a hangszeres és vokálos sáv. Elég furcsa az összhatás, de szerencsére a refrénre már helyreáll a rend és élvezhetővé válik a fémes pörgetés. Azt pedig mindig szeretjük. Pláne, ha néha kapunk egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy felnézzünk a headbangelésből, ami itt adva van. Én is adom!
Emlékszilánkok: Visszatérünk egy technikásabb riffekkel operáló számhoz, ahol igazából semmit nem tudnék kiemelni. Nem azért, mert nem jó, hanem mert ez már teljes egészében egy Vesztegzár 2.0
A Háború Pokla: Instant bólogatás metálvillák röptetésével. Átkapcsolunk egy magasabb fokozatba, majd a refrén úgy meglepett, hogy hirtelen azt sem tudtam, kit hallgatok! Pöpecül összerakott matéria; srácok, szerintem ez az utatok, az ilyen stílusú számok! Még!
Ezt Érdemled!: Ez a szám egy pofozógép, amit az elpattintott húrok, felszisszentett sörök és a felszínre törő agresszíók hajtanak. Kissé olyan, mint a Káosz című tétel, nem a konvencionális keretek között fut a vokál és a zene, de ha az ember egy visszataps utáni "nabazdmeg" számot akar, akkor ez egy jó választás lehet.
Ez a CD is tartalmaz egy "B-oldalt" a számok angol feldolgozásával, ami lényegében ugyanazt az élményt nyújtja. Noha számomra a magyar akcentussal megtűzdelt vokál tuti, hogy egész életemben egy szokatlan dolog lesz, mégis azt mondom ne az én vájt fülem legyen a mérvadó, hiszen megérdemli a banda a nemzetközi figyelmet is.
A teljes anyagról a véleményem viszont feltétlen pozitív! Végre modern a hangzás, végre kreatív ötletek vannak a számok mögött, és bár eleinte aggódtam, hogy csak 9 tétel született a harmadik lemezre, a bele fektetett munka mindenképp megérte. Őszintén kívánom, hogy innentől csak felfelé íveljen a banda útja mind minőségben, mind elismerésben és annak hozadékaival. Mindezek támasztéka tud lenni ez az album, amit nem utolsó sorban egy élmény hallgatni!
 |
| https://www.facebook.com/vesztegzar/ |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése